Szent Gellért Velencében született 980 körül Szent György napján, ezért a keresztségben a György nevet kapta. Édesapja Sagredo Gellért kalmár volt. 5 éves korában súlyosan megbetegedett, ezért szülei a bencések Szent György tiszteletére alapított monostorába vitték. Fogadalmat tettek, hogy ha gyermekük a szigeten élő bencés szerzetesek imájára meggyógyul, Istennek szentelik az életét és ott hagyják a monostorban. A gyermek fölgyógyult, ott maradt és a szerzetesek iskolájában tehetségével hamar kivívta tanárai megbecsülését. Fokozatosan bevezették őt a kor szellemi és Szent Benedek rendjének lelki életébe.
15 éves volt, amikor Édesapja a Szentföldre zarándokolt és ott meghalt. György ekkor Édesapja emlékére a Gellért nevet vette fel. Hamarosan Édesanyját is elvesztette.
25 éves korára Gellért mintaszerű szerzetessé vált tudományban, imádságban, önmegtagadásban és munkában egyaránt. Vilmos apát javaslatára ezért Bolognába küldték tanulni. 7 év múlva tért vissza a kolostorba, ahol Vilmos apát halála után a társai az apáti tisztséggel bízták meg.
Nagy álma volt, hogy a Szentföldön végig vándoroljon a Megváltó nyomdokain. Ezért 3 év múlva lemondott apáti tisztségéről és 1015-ben hajóra szállt. Velencéből először Zára kikötőjébe akart hajózni. Egy vihar miatt azonban Isztria partvidékén kötöttek ki. A kényszerű várakozás során a Szent András kolostorban találkozott Razin pannonhalmi apáttal, aki Rómából hazafelé tartva rábeszélte, hogy kísérje el őt és látogassa meg a magyarok istenfélő királyát, Istvánt. Mór pécsi püspökkel indult István királyhoz Székesfehérvárra. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én a király a főurak kíséretében a hatalmas fatemplomba vonult, hogy Szűz Mária mennybemenetelét megünnepelje.
Ezen az ünnepen Gellért prédikált a szószéken. A legenda szerint a szónoklat után lelkében elragadtatva egy hegyet pillantott meg, melynek sziklái közt holtan látta önmagát, összetört tagokkal véresen feküdni. Megértette az Úr üzenetét: nem a Szentföldre kell mennie, hanem itt kell maradnia, mert itt fogja elnyerni a legnagyobb mennyei ajándékot: a vértanúság koronáját.
Istvánnak nagyon tetszett a szónoklat, ezért az ünnep elmúltával Gellértet a palotában tartotta és Fiának, Imre hercegnek a nevelését rábízta. 8 éves volt ekkor Imre herceg, akit Gellért hét évig nevelt az esztergomi királyi palotában. Ezután a Bakonybélbe vonult remeteségbe.
1028-ig maradhatott a monostor csendjében és erdei magányában. Ajtony vezér legyőzése után Szent István ugyanis rábízta a csanádi egyházmegye megszervezését.
Gellért elsőként fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre és ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. A papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett, végül templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a bencés monostor templomát, melyet a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlott. Tevékenységét István király bőkezűen támogatta.
Szent Gellért „magyar népköltészetünk első hírmondója”, szintén Nagy legendájában olvasható ugyanis az első utalás népköltészetünkre, mégpedig egy munkadalra. A „magyarok szimfóniájá”-ról szóló leírás megkapóan szép:
„Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmében a királyhoz sietett, és annak a vidéknek erdős környékén, amely disznók hizlalására volt alkalmas, volt egy falu és délben ott látták vendégül. Ott éjféltájt hallotta a malomkövek surrogását, s mivel ilyesmit sohasem látott, csodálkozott, hogy mi az. Egyszer csak az az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt Valterhez: »Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?« Mindketten kacagtak azon az éneken.
Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot és éneke mind hangosabb lett, a püspök lefeküdt és még mindig mosolyogva azt mondta: »Valter, magyarázd meg nekem, mi ez a különös dallamú ének, amely zengésével arra késztet, hogy hagyjam abba az olvasást?« Erre az így felelt: »Olyan ének ez, hogy az asszony, aki dalol, szolgálója vendéglátó gazdánknak, akinél megszálltunk, urának gabonáját őröli, mert ez idő tájt ezen a vidéken nincs más malom.« Erre így szólt a püspök: »Mesterség hajtja a malmot vagy emberi erő?« Valter így felelt: »Mesterség és erő, mert nem állat van elébe fogva, hanem saját kezével hajtja körbe-körbe.« »Ó, csodálatos dolog ez – mondta a püspök –, hogy is gondoskodik élelméről az emberi nemzet! Ha nem volna mesterség, ki győzné a munkát! Boldog ez az asszony – mondta –, aki más ember hatalma alá vetve ilyen jó lélekkel, zúgolódás nélkül is vidáman végzi köteles szolgálatát!« Elrendelte, hogy tekintélyes pénzösszeget adjanak át neki.”
Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére került. 1046 szeptemberében egyik reggel, a Szent Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő vértanúságukról.
Szeptember 24-én, az ú.n. pesti révhez közeledve Vata pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk és a püspököt a Kelen-hegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban (a mai Belvárosi főplébánia-templom helyén álló templomban) temették el, később átszállították Csanádra. A Kelen-hegyet róla nevezték el Gellért-hegynek. 2002 márciusában helyezték el a budapesti Belvárosi Plébániatemplom egyik kegyoltárán Szent Gellért püspök vértanú addig Muránóban őrzött ereklyéjének egy részét.
Szent László uralkodása idején, 1083-ban avatták szentté István királlyal és Imre herceggel együtt.
Istenünk, Te a vértanúság győzelmével koronáztad és a halhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a földön, annak örök oltalma védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Szent Gellért a Szeged-Csanádi Egyházmegye fővédőszentje.
Liturgikus ünnepe: szeptember 24.
Forrás:
Diós István: A szentek élete
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1000–1530)
https://www.inf.u-szeged.hu/~tanacs/cserkesz/naplo/szg.html
Rózsásné Kubányi Andrea