Szent Mária Magdolna a Genezáreti-tó partján fekvő Magdala városából származott. Lukács evangéliumában egy rövid utalásból és Márk egy megjegyzéséből (16,9) tudjuk, hogy Jézus „hét ördögöt” űzött ki belőle.

Ő az, aki Simon farizeus házában „könnyeivel öntözte Jézus lábait, hajával törölgette, majd megcsókolta és megkente kenettel” (Lk 7,38). Ettől fogva Mária Magdolna Jézus nyomában járt és az evangélium tanúsága szerint több más asszonnyal a vagyonukból gondoskodtak róla.

Mária Magdolna neve mindig az első helyen szerepel a Jézust kísérő asszonyok között (Lk 8,2), akik közelről hallgathatták a Mester tanítását és a Golgotára is elkísérhették az Urat. Sőt, hűségük ezután is töretlen maradt.

Mind a négy evangélium megemlíti Mária Magdolnát a feltámadás történetében, bár mindegyik beszámoló kicsit eltér egymástól a szereplők tekintetében.

Szent János evangéliuma szerint Mária Magdolnának külön is megjelent Jézus. Magdolna szomorúan sírdogált Jézus sírja mellett és ekkor angyalok jelentek meg neki, akik megszólították: „Asszony, miért sírsz? Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” (Jn 20, 13). Mária Magdolna amikor megfordult, Jézus állt mögötte, de ekkor még nem ismerte föl őt. Először azt hitte, hogy a kertész. „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” (Jn 20, 15). A Mester ekkor nevén szólította: „Mária! Erre megfordult, s csak ennyit mondott: Rabboni, ami annyit jelent, mint Mester” (Jn 20, 16).

Mária Magdolna volt az első tanúja a feltámadásnak. Hűségesen teljesítette a feladatot, hogy elvigye a hírt az apostoloknak, akik még mindig nem akarták érteni az Írásokat. (Jn 20,9) Ezért kapta Magdolna az apostolok apostola nevet. A hagyomány szerint 74. július 22-én halt meg Efezusban (ma Törökország), vagy Saint-Maximin-la-Sainte-Baume-ban (Franciaország).

Ünnepét a 8-9. században Keleten július 22-én ülték, a nyugati egyházban csak a 12. század után terjedt el a tisztelete.

Mária Magdolna sok helyen a patakok és források védőszentje, mert vizük a néphit szerint az ő könnyeiből fakadt. A néphagyomány szerint Mária Magdolna napja szépségvarázsló, hajvágó leánynap; a szőlősgazdaságokban dologtiltó nap; zivatarhozó nap, esőjével bő veteményt, de rossz dió- és mogyorótermést jósol. A szegedi tájon július 22-én sem mosni, sem sütni nem volt jó; kiskunfélegyházi hiedelem szerint ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna most is siratja bűneit.

Az Úr feltámadásának első tanújára, az „apostolok apostolára”, a megtérő bűnös nők, az orvosok és gyógyszerészek, a haldoklók, a foglyok, a borászok, a fodrászok és a parfümkészítők védőszentjére emlékezünk.

Liturgikus ünnepe: július 22.

Istenünk, a Te egyszülött Fiad Mária Magdolnára bízta, hogy elsőként ő hirdesse a feltámadás örömhírét. Közbenjárására add, hogy példája nyomán mi is hirdessük, hogy Krisztus él és megláthassuk őt dicsőségedben. Aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás: Diós István: A szentek élete