Szent Ferenc az 1180-as évek elején született Assisiben. Édesapja posztókereskedő volt, a város leggazdagabb embere. Húszévesen egy hadjárat során megsebesült, és foglyul ejtették. Miután kiszabadult, találkozott egy leprással, valamint a San Damiano-templomban misztikus élményben részesült. Krisztus háromszor így szólt hozzá a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!” Ezek hatására felhagyott a nagyvilági élettel és remeteként élt.
Többen csatlakoztak hozzá. A Szent Miklós-templomba mentek, ahol Ferenc az oltáron lévő evangéliumoskönyvet találomra felütötte és erre a helyre talált: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” (Mt 19,12). Ekkor felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk! Menjetek hát és tegyétek meg, amit hallottatok! Ez 1209. április 15-én történt, ezért ez a nap a ferences rend születésnapja.
A testvérek száma egyre jobban gyarapodott és hamarosan elérte az ötezret. Ferenc ekkor elment Rómába, és III. Ince pápa jóváhagyását kérte életformájukra. A pápa érezte, hogy Ferencet Isten világosította meg és indította el útján.
Ferenc és szerzetestestvérei az Angyalos Boldogasszony-kápolnában, vagyis a Porciunkulában telepedtek le. Gallyakból építettek kunyhókat maguknak a kápolna körül. A szegénységet úgy tekintette, mint „Krisztus menyasszonyát”.
1208 körül helyreállította a romos kápolnát és melléje építette a kolostort, mely a ferences rend ősi anyaháza lett. A kápolna körül tartotta évenként, pünkösdkor a rendi káptalant.
Később egy nemesi család fiatal leánya, Klára is Ferenc követői közé állt, ekkor megszületett a ferences közösség női ága, a klarisszák rendje.
Ferenc tekintélyét mindenki elismerte, ezért békét tudott közvetíteni sokfelé, ahol viszály dúlt. A keresztes hadjáratoknak is véget akart vetni, és az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval akarta megtéríteni. Két útja sikertelen volt, de 1219-ben mégis eljutott a szaracénok közé. A szultán megcsodálta ezt a rendkívüli embert, meghallgatta a prédikációját, de nem tért meg. Ferenc 1220-ban a Szentföldre is ellátogatott.
Egy különleges legenda is fennmaradt róla: „Gubbio környékén egy rendkívül vad farkas garázdálkodott. Kegyetlenül pusztított, széttépett állatokat és embereket egyaránt, és az egész vidék rettegett tőle. Ferenc minden figyelmeztetés ellenére odament a vadállathoz és így beszélt hozzá: „Igen nagy bajokat okoztál, megérdemelnéd, hogy úgy bánjanak el veled, mint a gonosztevőkkel, azaz kivégezzenek. Ellenségeddé tetted az egész várost. Én azonban szeretnék békét kötni közted és köztük.” Akkor a rettenetes vadállat magába szállt, követte Ferencet és bement vele együtt a városba. Ott a piacon, az egész nép jelenlétében ünnepélyesen megkötötték a békét.”
Ferenc megtérése pillanatától haláláig odaadó tisztelettel követte és hirdette a megfeszített Krisztust. 1224-ben, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az Alverna-hegyen imádkozott, amikor Krisztus sebeit megkapta a testére. Nem volt tudós, mégis úgy magyarázta a Szentírást, hogy a teológusok is csodálkoztak rajta.
Ferencben mély tisztelet és csodálat élt Isten teremtett világa iránt. Költeménye, a Naphimnusz nem pusztán gyönyörködés a természet szépségeiben, hanem Ferenc belső lelki érésének gyümölcse. Az egész teremtést – állatokat, növényeket, természeti erőket, sőt, Napfivérét és Holdnővérét is – meghívta, hogy együtt tiszteljék és dicsőítsék az Urat. Valahányszor nézte a Napot, a Holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta – olvashatjuk Ferenc pápa: Laudato si’ enciklikájában.
Halála előtt Ferenc megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Ezután megkérte őket, hogy vetkőztessék le és fektessék le a puszta földre – azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. A halált „Isten hozott, Halál testvér!” felkiáltással fogadta és énekelve adta vissza lelkét az Úrnak 1226. október 3-án a Porciunkulában. Alig két évvel később IX. Gergely pápa a szentek sorába iktatta. Liturgikus ünnepe: október 4. Szent II. János Pál pápa 1979-ben az ökológiával foglalkozók védőszentjévé nyilvánította.
Istenünk, Te megadtad Assisi Szent Ferencnek, hogy a szegénységben és alázatosságban Krisztushoz váljék hasonlóvá. Tégy készségessé minket, hogy mi is az ő útján járva kövessük Fiadat, és örvendező szívvel Veled egyesüljünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Forrás - Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Rózsásné Kubányi Andrea
