Szent Miklós püspök
Kevés hitelesnek tekinthető történeti adatot tudunk Szent Miklósról, de annál több mozgalmas történetet ismerünk róla. A hagyomány olyan tisztelettel beszél róla, hogy szinte nincs párja a szentek között.
Valószínűleg Kr. u. 245-ben született, gazdag szülők gyermekeként a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában. Korán árvaságra jutott. Kolostorba költözött, ahol nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett. Megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta.
Anatólia fővárosában, Myrában telepedett le.
Több legenda fentmaradt róla: amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, így segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett.
Nem volt még harmincéves, amikor a város püspökévé választották. A legenda szerint: amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” Valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké. Több mint ötven évig töltötte be a főpásztori tisztséget. 325-ben részt vett az I. niceai zsinaton.
Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. A betegeknek orvos volt, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyben lévőknek védelmező – mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Életéről számos legenda ismert, ezek alapján formálódott ki az évszázadok során a Mikulás alakja:
Mikor egy nap viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után, lecsillapította a vihart és biztonságban hagyta ott őket.
Egyszer a vidéken éhínség tört ki, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök kérte a hajósokat, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát. Amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakományból semmi nem hiányzott.
A hagyomány szerint a Krisztus utáni 342. december 6-án halt meg, Myrában.
Szent Miklós tisztelete korán kialakult: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban már a 6. században tisztelték. Innen terjedt el tisztelete az egész görög, szláv, illetve orosz egyházban. A régi Oroszországban különleges tisztelet övezi, az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyházban ma is nagyon tiszteli, minden görögkatolikus templom ikonosztázán ott található az utazók, hajózók, megrágalmazottak, házasság előtt álló lányok, nők védőszentje, Csodatévő Szent Miklós.
A latin egyházban a 9., 10. században terjedt el a Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnő révén. Franciaország és Anglia területén a normannok által terjedt el tisztelete, a 11. század végén. Ereklyéinek 1087-ben az olaszországi Bari városába történt átvitele Európa-szerte fölvirágoztatta a Miklós-tiszteletet.
A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. A hit védelmezője, a szegények gyámolítója, évszázadok óta az egyik legnépszerűbb szent. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa: Az ajándékozó szeretet, a megrágalmazottak, az utazók, a tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, halászok kereskedők, gyógyszerészek, jogászok, a zarándokok és a férjhez menni vágyó lányok patrónusa.
Liturgikus emléknapja: December 6.
Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját! A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Forrás
https://archiv.katolikus.hu/szentek/1206.html
Diós István: A szentek élete;
Jacopo da Voragine: Legenda Aurea;
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Rózsásné Kubányi Andrea
